|
Kedves Sióagárdiak!
„Bálint Sándor, a szakrális néprajz kiváló kutatója 1978-ban azt mondta nekem, hogy Sióagárddal még tartozik a szakrális néprajznak. Halála megakadályozta ennek megvalósításában.
A milleniumot ünnepelve nem véletlen, hogy a kijelölt 100 falu között, amelynek monográfiáját elkészítették, ott szerepelt Sióagárd.
De miért a „szakrális” néprajzot emlegette a nagy tudós? Erre gyerekkorom mélységes élményeiben megtalálom a választ, de inkább idézem Mircea Eliadet, aki sűrítve, a lényeget megragadva ezt írja:
„a vallásos ember a lehető legközelebb akart élni a világ középpontjához. Tudta, hogy országa a föld közepén van, hogy városa (vagy a faluja) a világegyetem köldöke, és mindenek előtt, hogy a templom és a palota (no meg az iskola) igazi középpontjai a világnak, ám ezen túlmenően azt is akarta, hogy saját háza is imago mundiként (a világmindenség kicsinyített másaként) a középpontban legyen.” (A szent és a profán.) Ez a szakrális tér, amelyhez szakrális idő kapcsolódik. Szülőfalum ádventi hajnali miséi, karácsonyai, a vízkereszt, a föltámadás, a pünkösd és a búcsújárások ezt az egyetlen helyénvaló világfelfogást közvetítették.
Ha ezt az emberiség végleg felrobbantja, a világ káoszba süllyed.
Szülőfalumban kertes házak vannak, a leányvári pincesor még igazi szőlősgazdák pincéi.
A Sió és a Sárvíz a paradicsomi kert folyóinak szerény maradványai, és a falut félkörben szelíd dombok ölelik át.
Zsákfalu? Nem! Paradicsomkert, vagy inkább olyan hely, amelyben még vannak nyomai a Paradicsomkertnek.
Hatalmas lelki kultúrával rendelkező szülőfalum népviselete megtekinthető a Hímzésmúzeumban. A faluházban pedig a régi életforma látható, de mindez nem múzeum csupán.
A gyökerek még élnek, erőteljesek és fényre várnak: új, elkötelezett, gyerekeket vállaló családokra. Így Sióagárdnak jövője lesz, „megérzik a fényt a gyökerek”. (Pilinszky János)
Barsi Balázs OFM Széchenyi-díjas ferences szerzetes Sióagárd díszpolgára |
 |
Helyi Esélyegyenlőségi Program>>
|
|
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
 |
|
|
