SIÓAGÁRD KÖZSÉG CÍMERE

(Tolna megye)

 

Sióagárd (1903 előtt Agárd néven) község Tolna megyében a Sió-csatorna bal partján a Sió és a Sárvíz összefolyása felett.

Címere kékkel-ezüsttel-zölddel-ezüsttel-zölddel hullámosan négyszer vágott háromszögű pajzs. A felső, kék mezőben a cölöp helyén patkós ívű kapuval – melyben az arany zuhanórács félig van felhúzva -, két ablakkal és hatos védőoromzatú ostrompárkánnyal épült arany kapubástya lebeg. Tőle jobbra és balra hasonló, de kisebb (egyablakos és zuhanórács nélküli) arany kapubástya helyezkedik el, szintén lebegve. A két hullámvonalak közé fogott ezüst mezőt (a heraldikai szabályok szabadabb kezelésével) habos ezüst szalagoknak foghatjuk fel. Az alsó, zöld mezőben jobbra és balra lehajló arany szőlőlevelek között óriási vörös szőlőfürt lebeg.

A pajzsra ötágú, nyitott, arany leveles koronát helyeztek, melyet zafír és rubin drágakövek ékítenek. A korona három leveles ága között egy-egy ág latin keresztet mintáz.

A pajzsmező kékje a kedvező éghajlati adottságokat, a vizek bőségét szimbolizálja, az ezüst szalagok a Sió és a Sárvíz folyókra utalnak, az általuk közrefogott zöld mező az élet teljességét és folyamatosságát fémjelzi a neolitikumtól a bronz-, kelta- és avarkoron át a mai napig, s egyben jelöli a magyar, német, szlovák és délszláv eredetű lakosság együvé tartozását, összefonottságát is.

A szőlő az agrárgazdaságok eredményességének kifejezője. Arany leveli mutatják, hogy ez nem mai keletű: a falu a török hódítóknak több mint negyvenezer akcse adót fizetett (1574-1575-ben), később a szőlőművelés és paprikatermesztés hozott fellendülést, amiről a leányvári part oldalába vágott pincesor, az 1938-ban alakult Gazdakör, a ma is életképes mezőgazdasági szövetkezet helyébe lépő Sióvölgye Kft., s a virágzó magángazdaságok is tanúskodnak.

A három vár jelképezi, hogy a település hajdan fontos utak kereszteződésében található, több őskori erősség (refugium) nyomai mai is láthatóak, a római korban postai lóváltó hely (mutatio) állott itt, s a bati, janyai és a Leányvár sáncainak maradványait Bath, legendás főúr családjának népi mondája kapcsolja össze. Céloz a három vár arra is, hogy a község határa két másik területtel, a janyai és a kajmádi birtokrészekkel gyarapodott, (1930-ban) és felidézi azokat a vérzivataros időket, amikor a község lakosságát jelentős veszteségek érték (a 15 éves háború idején csaknem elnéptelenedett a falu, az első világháború után 83, a második után 54 hősi halottat gyászoltak).

A korona kifejezi a község nagy múltú autonómiáját, önkormányzatiságát, köztestületének helyes működését, az ékkövek az intézmények (óvoda, iskola, múzeum, könyvtár, kultúrház, helyi televízió és sportegylet) fenntartásának készségét. A két latin kereszt arra emlékeztet, hogy a kereszténységet kétszer kellett e területen elterjeszteni: egyszer államalapítás, másodszor a török idők után.

Ugyanakkor szimbolizálja, hogy a településen jelen volt a (szekszárdi bencés) szerzetesi és a világi egyház is, utal két templomára, az 1732-ben épült és az 1886-ban felszentelt egyházakra is.

 
 
Az oldalt készítette és frissíti: Takaró János: takaro@takaro.hu