A sióagárdi hímzés

 

 

A Mezőföld déli csücskén, két folyó, a Sió és a Sárvíz közé zárt Sióagárdon régen a fehér sifon vagy vászon női és férfiingeket, pruszlikokat, törülközőket, kötényeket, jegykendőket és kosárruhákat hímezték.

A sióagárdi hímzést a legújabb parasztstílusú hímzések közé sorolják, sok hasonlóság figyelhető meg a Galga-menti illetve a Kalocsa környéki hímzéssel, alakulása a viselet fejlődésével követhető nyomon.

Az 1880-as években a ruhák díszítettségéről még alig beszélhetünk, egy kevés fehérhímzés megjelenik az egyes ruhadarabokon.

Az 1890 és 1906 közötti időszakban az új szabású vállfoltos ingek ujját, vállfoltját, mellrészét és az alját dús fehér lyukhímzés borítja.

Az I. világháború alatt és az azt követő években fellépő selyemhiány, valamint az anyag drágasága miatt, a pruszlikokat gyolcs anyagra „írták” és az ingekkel együtt színes fonalakkal hímezték.

Az 1920-as években indul meg a viselet és ezzel párhuzamosan a hímzés színesedése is. A korábbi fehérhímzés apró motívumait fokozatosan váltja fel a színes és nagy motívumokat felvonultató hímzésvilág, melynek kiteljesedése a ’30-as években következik be.

A századforduló előtti hímzéseket láncöltéssel készítették, az azt követő időszakban már laposöltést alkalmaztak, amit többnyire láncöltéssel kerítettek körbe. A láncöltést felváltotta a száröltés, az ingujjon megjelent a dupla-soros borsólyuk-szegély.

 A sióagárdi hímzés jellegzetes színei a piros, bordó, permetkék, sötétkék, sötétlila, parasztrózsaszín, narancsos sárga és sötét olajzöld.

 

Öltései: laposöltés, száröltés, borsólyuk-szegély.

Motívumai: fukszia, vajvirág, taligakerék-rózsa, tüskerózsa, pöttyös-rózsa, szalmavirág, szakállas bimbó, szegfű, tulipán, búzavirág, csillagvirág, lepke, holdacska

 

 
Az oldalt készítette és frissíti: Takaró János: takaro@takaro.hu