SIÓAGÁRDI KRÓNIKA

 Amikor Sióagárd felé közeledünk, a bekötőút mellett baloldalon magasodik a Leányvár, a sióagárdi pincefalu.

A környék földesura, Bath, három várat is épített, egyet magának, ez a Bath-i vár, egyet a feleségének, ez a Janyai vár,- maradványai ma is megtalálhatók a sióagárdi határban-és egyet leányának, ez a Leányvár, - a vár maradványai még feltárásra várnak-az a csodálatos pince-falu, mely Sióagárd büszkesége.

Ez a földtani képződmény, melynek lábát a 17. században még a Duna mosta, kiválóan alkalmas volt a védelemre, és arra is, hogy innen széttekintve a környéken történtek jól figyelemmel kísérhetők legyenek. A török időkben itt rejtőzködtek a falu asszonyai-leányai, de az árvizek alkalmával is menedéket nyújtott az embereknek.

A közel háromszáz pince építészeti értéke megőrzésre méltó, de közben jelenti a kiváló sióagárdi borok tárházát is. A Leányvár egyes részein három egymás fölötti szinten helyezkednek el a pincék, melyeket a Pannontenger itt maradt löszös-agyagos talajába fúrtak. A pincék állandó hőmérséklete és páratartalma hozzájárul ahhoz, hogy a bennük érlelt bor dicsérje és jutalmazza gazdáját az egész évi fáradságos munkáért. De az ide látogatók is szívesen kóstolják a sióagárdi borokat.

Ha itt jár, ne mulassza el a látványt, mely a Leányvár tetejéről kitárul. Délre a Szekszárdi Dombság, keletre a Sárköz a Dunáig, északra a Sió és a Sárvíz ezüstös szalagja, nyugatra pedig a falu panorámája gyönyörködteti a szemet-lelket, várjuk hát Sióagárdon!

        
         
Az oldalt készítette és frissíti: Takaró János: takaro@takaro.hu