- - - - - -
2024. december 06. péntek

Szabadi Mihály: Álmok, emlékek, gondolatok

 

Elmélkedések Sióagárdról. TMÁMK, 2007.

 

 

2007 áprilisában ünnepelte 70. születésnapját a Tolna megyei népművelés, hagyományőrzés és néptáncmozgalom, népművészet, és néprajzi kutatás nagy öregje, Szabadi Mihály, akit egyben úgy tisztelhetünk, mint a megyei közművelődési intézmény ősének, a TADÓ-nak első igazgatóját, majd a jogutód Megyei Művelődési Központnak különféle posztokon működő vezető munkatársát. Tevékenysége nélkül nem jutott volna hazai és nemzetközi ismeretségig a Bartina Néptánc Együttes és sok-sok Tolna megyei hagyományőrző csoport, élükön a szülőfalu, Sióagárd együttese sem.

 

A tekintélyt parancsoló kerek életévéhez érkező Miska bácsinak a megye közművelődése a Megyei Önkormányzat és Sióagárd támogatása, valamint sok őt ismerő szervezet, csoport, személy önzetlen segítsége révén a Tolna Megyei Általános Művelődési Központ kiadásában megjelenő kötettel tisztelgett.

 

Másfélszáz oldalon át sorakoznak az ünnepelt írásai, amelyeket bőséges archív fotóanyag is illusztrál. Az írásokat „kikényszerítő” indíttatásról maga vall az Előszó helyett cím alatt: „Az álmodozás, az ébren álmodás legalább annyira sajátja az embernek, mint a gondolkodás. A képzelet kantár nélküli lovának nyergében mindenkinek helye van, és fel is ül oda minden ember, akkor is, ha nem veszi tudomásul, akkor is, ha tagadja. De hát minek ezt tagadni?”

 

És a kötet első fele mégsem rögtön csak a vallomásos álomfoszlányok rögzítése. Három egymást követő részben  a népművelő, a néprajzkutató szülőfalujáról az eddig hiányzó és immár pótolhatatlan művelődésföldrajzi, művelődéstörténeti és nem utolsó sorban folklórtudományi értékű leírást. Sióagárd cím alatt a különleges „szigethelyzet”, a környezettől való különbözőség, a paraszti kultúra alapját adó paraszti gazdálkodási mód, közösségi és vallási szokásrend pontos – de egyéni emlékektől sem mentes – képét kaphatjuk. A Sióagárd folklórja című második rész a kulturális néphagyományok sióagárdi kincstára, sok-sok tudományos értekezésnek lehet még vélhetően majd gazdag forrása is. A Népszínműtől a „Fecskék”-ig vezető gondolatsor a sióagárdi közművelődés és népművelés száz évének története, megint csak olyan saját emlékezésekkel is fűszerezve, amelyek a kötet igazi értékét adják.

 

A könyv második fele pedig igazi meglepetés. Az olvasót itt tagadhatatlan szépírói szándékával ragadja magával a szerző. Ezért is kapta ez a negyedik rész az Elbeszélések összefoglaló címet. Húsz kis önéletrajzi történet követi egymást. Aki úgy hitte, hogy szakmai munkássága alapján igazi ismerője Szabadi Mihálynak, az ezek között a sorok között döbbenhet rá, hogy mennyi érzés és gondolat még sosem tört föl nyilvánosan belőle.

 

Nagy veszteség lett volna erről az oldaláról meg megismerni Miska bácsit. Prózában vallott líra hatja át e történeteket. És az elbeszélések nem szakadnak messzire a kötet első felének szándékától sem. A fonóház, az ártézi kút, a sóspulutyka, a borsónyűvés,  permetezés és a sok többi ugyancsak a néphagyományok ismeretét is bővíti. És ebben a részben is az elsőkhöz hasonlóan a szerző bajusza rándulása alól gyakran a sorok közé lopódzik a csendes humor is.

 

A kötet arculatát, tipográfiai igényességét az ugyancsak Tolna megyei grafikus, Schubert Péter munkájának köszönheti. És feltétlenül említést érdemel a sióagárdi Balogh Mihály, akinek kitartó fotós tevékenysége nélkül háromtucatnyi nagyon fontos fénykép hiányozna a könyvből.

 

Dr. Say István

 

Forrás: TMÁMK HÍRLEVÉL I. évfolyam, 4.szám, 2007. december